Ami kezdetben úgy néz ki, mint egy ígéretes ellentámadás, valójában a katasztrófa árnyait vetítheti előre: a Donbasz utolsó védelmi vonalai kezdik megmutatni a repedéseket.

Ukrajna befejezte a Dobropillia térségében augusztusban történt orosz áttörés felszámolását, ami súlyos tanulságokkal szolgált a védelmi képességeikről és a jövőbeli kihívásokról - közölte a Kyiv Independent.

Két és fél hónapon át tartó heves összecsapások után az ukrán hadsereg a hétvégén örömmel jelentette be Szuhecke és Kucseriv Jar falvak felszabadítását. Ezzel lényegében véget ért a Dobropillia város környékén végbement jelentős orosz offenzíva felszámolása.

Az augusztusi feszültségekhez viszonyítva, amikor több száz orosz katona áttörte az ukrán védelmi vonalakat, és 15 kilométert haladt előre, Kijev most némileg megkönnyebbülhet, hiszen a helyzet a térségben stabilizálódni látszik.

A művelet azonban nem tekinthető sikeres ellentámadásnak: valójában egy költséges, magas tétű gyorsreagálású műveletről volt szó, amit Ukrajnában gyakran "tűzoltásnak" neveznek.

Az orosz erők taktikája látványosan átalakult: a drónokkal zsúfolt csatatéren apró, de jól szervezett gyalogos egységek hatoltak át a védelmi vonalakon. Ezek az alakulatok ügyesen kihasználták a természet adta lehetőségeket, és a dús nyári növényzet rejtekében mozogtak, így nagyrészt észrevétlenek maradtak az ukrán felderítő drónok számára.

A támadás sikerét több körülmény is elősegítette: az orosz erők ügyesen választották ki a terepviszonyok szempontjából kedvező helyszínt, drónokkal támogatták a gyalogságot, és hatalmas tűzerőt mozgósítottak. Ezen kívül az ukrán védelmi vonal gyenge pontját célozták meg, ahol a Nemzeti Gárda két kimerült dandárja állomásozott, amelyek komoly koordinációs nehézségekkel küzdöttek.

Az ukrán parancsnokok által közölt információk alapján egy régi, a szovjet időkből örökölt jelenség komoly gondot okozott: az alakulatok vezetői hajlamosak voltak a fronthelyzetet rózsaszínűbben ábrázolni, mint ahogyan az a valóságban alakult. Ennek következményeként számos, a vezérkar számára kulcsfontosságú információ maradt elérhetetlenül a hazai irányítás számára.

A helyzet súlyosságát végül a DeepState térképészeti projekt tette nyilvánvalóvá, amikor augusztus 11-én feltüntette a térképen a két vörös nyúlványt, amelyek egészen Zolotyi Kolodiaz faluig és a Dobropillia-Kramatorszk főútig terjedtek.

Az áttörés kockázata abban állt, hogy ha az orosz csapatok sikeresen megerősítették volna pozícióikat a megszerzett területeken, akkor nem csupán Pokrovszk és Konsztantyivka városokat tudták volna elkerülni, hanem nyugatról is közelíthették volna meg Kramatorszk agglomerációját. Ez pedig súlyosan veszélyeztette volna Ukrajna donyecki védelmi helyzetét, gyors romlásához vezetve.

Kijev különleges egységeket irányzott elő a helyzet kezelésére, beleértve a 93. gépesített dandárt, légideszant erőket, különleges műveleti alakulatokat, valamint frissen felállított rohamezredeket. A válaszlépés koordinálását a 1. hadtest végezte, Gyenisz Prokopenko, az Azov hírhedt parancsnokának vezetésével.

Bár Ukrajna sikeresen stabilizálta a helyzetet Dobropilliánál, az eset figyelmeztető jel az ukrán szárazföldi erők túlterheltségéről. Miközben itt rendeződött a helyzet, az orosz előrenyomulás felgyorsult több más kulcsfontosságú frontszakaszon.

Ukrajna számára némi megnyugvást hoz a tél érkezése, hiszen a hideg időjárás és a lehulló falevelek megnehezítik a hadműveletek végrehajtását a következő hónapokban. Ugyanakkor 2026 tavaszán és nyarán várható, hogy Oroszország újra megpróbálja megismételni és túlszárnyalni a dobropilliai győzelmet.