"Mindannyian veszélyben érezzük magunkat" - nyilatkozta Pasolini, akit másnap félelmetes brutalitással gyilkoltak meg.

Ötven évvel ezelőtt, 1975. november 2-án érte a halál a provokatív és bátor olasz irodalom és filmművészet kiemelkedő alakját. Az utolsó napjaiban adott interjúja máig megdöbbentő tanúbizonyság a világról alkotott nézeteiről: a hatalom mibenlétéről, az emberi felelősség súlyáról és a kultúra hatalmáról. Az évek múltával is aktuális szavai szinte prófétai előérzetként hatnak. Kvízünkkel tisztelgünk Pasolini emléke előtt.

1975. november 1-jén, egy szombat délutánon, Pier Paolo Pasolini egy jelentős interjút adott Furio Colombónak. A beszélgetés címe, amely az író saját javaslatára született, így hangzott: "Mindannyian veszélyben vagyunk". E beszélgetésre néhány órával később Pasolini tragikus halála árnyékában került sor. Ez az interjú az utolsó olyan dokumentum, amelyben a szerző nyíltan és őszintén elemezte a világban tapasztalt fenyegetéseket, a hatalom természetét és az emberi létezés mélységeit. Az interjú a La Stampa-Tuttolibri 1975. november 8-i számában jelent meg, majd 2005. május 9-én az l'Unità is közölte, Furio Colombo előszavával kiegészítve.

Pasolini nem csupán politikai kritikákat fogalmazott meg, hanem mélyrehatóan foglalkozott az emberi lét alapvető helyzeteivel is, mint a magány és az egyedüllét. Kifejtette, hogy a gondolat és a művészi kifejezés nem csupán kísérletezés, hanem egyfajta hitvallás: az alkotás képes felrázni a társadalom lelkiismeretét, még akkor is, ha csak kevesekhez jut el. Úgy vélte, hogy a visszautasítás az emberi történelem előrehaladásának kulcsfontosságú gesztusa. Nem a kompromisszumokkal teli, „józan” ellenállás a lényeg, hanem az abszolút nemet mondás a hatalom és a gonoszság bizonyos megnyilvánulásaival szemben.

Szentek, remeték és értelmiségiek – mindannyian azok közé tartoznak, akik bátran nemet mondtak a konformizmusra, és ezzel új fejezeteket nyitottak a történelem könyvében.

Pasolini szerint a hatalom nem csak politikai vagy ideológiai konstrukció, hanem az oktatási rendszer, a társadalmi struktúrák és a mindennapi gyakorlatok által fenntartott hálózat.

Bár az oktatási rendszer mindannyiunkat egyformán formál, a hatása mégis eltérő utakon vezet minket, az uralkodó osztálytól a legnagyobb szegénységben élőkig. Ez a dinamika eredményezi, hogy mindannyian egyszerre vagyunk áldozatok és felelősök: részt veszünk egyfajta "mészárlás játékában", amely az emberi vágyak és az erőszak összefonódott rendszerére épül.

Pasolini a kultúra és az alkotás erejéről is beszélt, kiemelve, hogy a könyvek, filmek, szellemi termékek fenntartása nem csupán művészi ügy, hanem ellenállás a társadalmi és politikai hatalmi struktúrákkal szemben. "Lehet, hogy én tévedek. De még mindig azt mondom, hogy mindannyian veszélyben vagyunk."

Az interjú záróakkordján a beszélgetés légköre szomorúan előlegezte meg az író jövőjét: a gondolatok, az alkotás és az emberi lét sebezhetősége mintha egymás mellett állt volna, kézzelfogható közelségben, mint egy sorsszerű találkozás.

Másnap, november 2-án, Pasolini tragikus véget ért. Az interjú viszont időtlen emlékként őrzi, hogy a művészet, a gondolat és az emberi érzékenység milyen félelmetes hatással bírhat a társadalmi és politikai tájképre. A szöveg ma is tanúskodik a bátorságról, a lázadásról és a kockázatvállalásról, amelyek Pasolini életének szerves részei voltak. Az utolsó interjú nem csupán egy irodalmi dokumentum, hanem egy figyelmeztetés is:

Pasolini látása, gondolatai és művészete örök érvényű üzenetet hordoz: a bátorság, a tisztánlátás és a szellemi integritás mindig felülírhatja a látszólagos erőket, de az ár, amelyet ezért fizetünk, sosem elhanyagolható.

Most pedig tesztelje, mennyit tud Pier Paolo Pasoliniről.