Persze, íme egy egyedi változat a "Rajtakapva: Macskajaj" témában: --- **Felismerve: Cica Kalandok** Amikor a nap fénye átszűrődött a függönyök résein, egy különös esemény kezdődött a lakásban. A kis macska, akit mindenki csak Pötyinek hívott, hirtelen
Darren Aronofsky legutóbbi filmje két éve készült, de a 2023-as A bálna nemcsak a rendező visszatérését jelenti, hanem Brandon Fraser számára is újraértelmezi a karrierjét. A film kiemelkedő teljesítménye révén Fraser megkapta a megérdemelt elismerést, amikor elnyerte a Legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.
A lélekszaggatóan depresszív A bálna után Aronofsky valami egészen másba, egy könnyedebb profektbe fogott: Charlie Huston regénytrilógiájának 2004-es első darabját adaptálta vászonra. A Rajtakapva hamisítatlan Aronofsy-stílusú film, ugyanakkor jópár jellemzőjében el is tér a rendező eddigi munkáitól.
A '90-es évek hangulatát idéző, fekete komédiával átszőtt akció-thriller egy különleges utazásra invitál minket New York vibráló, ám sötét utcáira. A történet középpontjában Austin Butler által életre keltett Hank Thompson áll, aki egykoron a baseball világának ígéretes tehetsége volt, mára azonban lecsúszott, felelősségvállalásra képtelen, alkoholista csapossá vált. A sivár mindennapokban egy alkalmi barátnő (Zoë Kravitz) társaságában próbálja megélni életét. Mindez még bonyolultabbá válik, amikor a balhés punk szomszéd, Russ (Matt Smith) rábízza macskáját, miközben Londonba utazik, hogy a beteg apját látogassa meg. Hank tehát nemcsak a saját életével, hanem egy macska különös kalandjaival is szembesül, ami váratlan fordulatokat hoz a szürke hétköznapokba.
Hank hamarosan ráébred, hogy Russ bajba keveredett, és a macska kulcsfontosságú lehet valami olyasmire, amire az egész New York-i alvilág vágyik. A gyanútlan fiatal férfi az orosz maffia, zsidó bérgyilkosok és a megvesztegetett rendőrök kereszttüzébe kerül, és minden eszére szüksége lesz, ha el akarja kerülni a végzetes következményeket ebben a halálos játékban.
A történet kezdetben viszonylag lassú léptekkel bontakozik ki, és az első szakaszában egy tipikus bűnügyi thrillerrel találkozunk. A cselekmény középpontjában álló főszereplő, aki bár kissé ügyetlen és mulatságos, éppen esendősége miatt válik szerethetővé. A film kellő súllyal ábrázolja az ellenfeleit, akik nem haboznak brutalitásra ragadtatni magukat: a fenyegetések és a kegyetlen végkimenetelek mindennaposak az ő világukban. Hank, a főszereplő, egy olyan kutyaszorító helyzetbe kerül, ahol a maffia és a korrupt rendőrség játszmái között nemcsak az élete, hanem a tisztessége is veszélybe kerül. A feszültség fokozódik, miközben a biztonság látszólag egy távoli álom marad.
A történet középpontjában a macskához kapcsolódó rejtély áll, amely egy MacGuffin szerepét tölti be, miközben mélyebb, komolyabb témákat is érint. A Hank baseballról szőtt álmát felforgató baleset morális következményei mellett a felnőtté válás igazi kihívásait is feltárja. Hank és Yvonne kapcsolata laza, de most válaszúthoz érkezett: elmélyülnek a kapcsolatukban, vagy inkább külön utakon folytatják? Ez a rész nem csupán a főbb karakterek bemutatására szolgál, hanem megalapozza a későbbi váratlan fordulatokat is. A nosztalgia a '90-es évek hangulatával és szettingjével életre kel, de a történet nem csupán a múlt visszaidézésére korlátozódik. A szereplők belső konfliktusai és az élet nagy kérdései folyamatosan jelen vannak, így a szöveg nemcsak szórakoztató, hanem elgondolkodtató is. A bonyodalmak és a karakterek fejlődése révén a nézők mélyebb kapcsolatot építhetnek ki a történettel, miközben a nosztalgikus elemek is színesítik az élményt.
A film második felében az események szinte robbanásszerűen felgyorsulnak, és egy fekete humorral átszőtt, abszurd, véres őrület veszi kezdetét, amelynek kaotikussága és maximális intenzitása egyszerűen lenyűgöző. Az őrület fokozódásához jelentősen hozzájárul az utolsó harmadra visszatérő, enyhén szólva is furcsa Russ karaktere, akit Matt Smith pofátlanul menő alakítása kel életre. De a második rész igazi motorja Austin Butler, akinek nagyszerű teljesítménye révén Hank karaktere a történet elején még csak sodródik, de aztán lassan átveszi az irányítást, ami a cselekmény teljes átalakulását hozza magával. A néhol Tarantino-filmekre emlékeztető, szürreális káosz pedig nem csupán szórakoztat, hanem egy sablonos, de fontos tanulságot is közvetít a múlttal való szembenézésről és a jellem fejlődéséről.
Abszurd, de kedvelhető akció-thrillerbe oltott fekete komédia lett tehát Darren Aronofsy adaptációja, melynek a legnagyobb hibája, hogy nem engedte el az elejétől kezdve a gyeplőt annyira, mint az utolsó 30-40 percben.
